A parlamenti kampányban megszokott koreográfiára vonultak a zsúfolásig telt Uránia moziba szombaton a potentátok. Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, Demszky Gábor főpolgármestert és Molnár Gyula budapesti elnököt rocksztároknak kijáró ujjongás fogadta. A budapesti MSZP önkormányzati kampánynyitója felütéseként – zenei aláfestéssel – fővárosi képek peregtek a vásznon, alattuk a szavak lassan kúsztak: innováció, kerékpárutak, tömegközlekedés, gyógyfürdőfejlesztés stb. Akit ez valamiért nem ragadott volna meg, az azonnal megborzongott, amikor reflektorfényben Galkó Balázs Budapest éjszakai panorámaképe előtt kezdte el szavalni József Attila A Dunánál című versét. A Vár, a Lánchíd, a folyó és a Parlament az augusztus 20-i tragédia után néhány nappal kísértetiessé lényegült.
"Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek" – a Valló Péter tolmácsolásában elhangzó Ady-vers a miniszterelnök későbbi beszédét előlegezte meg. Viszont a rövid irodalmi műsor zárófejezete, József Attila Két hexametere gigantikus kérdőjelként kísérte végig a politikusok szózatait. "Mért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgy is" – visszhangozta az utolsó sort az egyik színész.

A földre Molnár Gyula rángatta le a kissé megszeppent közönséget, üdvözölve a Budapest Parádéról betérőket is. Kevesen voltak. Őket viszont cserébe álomba ringatta a fővárosi szocialista elnök hosszú felsorolása, mire is készülnek "a siker esélyével induló" közös MSZP–SZDSZ jelöltek. Szó volt budapesti olimpiáról, egységes lakbérről és parkolási rendszerről, akadálymentesítésről. Mindenkinek jutott az ígéretekből. De – ahogy később a közös jelölt, Demszky Gábor megjegyezte – csak olyat szabad ígérni, amit be is tudnak tartani. Ez pedig a már úgyis futó beruházások, programok, itt aztán nincs kockázat. Demszky komolyan számít a kormány támogatására is, nemhiába hangsúlyozta többször a főváros kulcsszerepét az ország javainak megtermelésében. Taktikusan, és úgy tűnt, őszintén dicsérte Gyurcsányt, amiért nemcsak érti Budapest gondjait, de meg is akarja őket oldani. Melengette a szíveket az MSZP-támogatásért mondott köszönete is, amit "pártérdekeken felülemelkedve" határoztak el. A "példátlan és rendhagyó kampányban" a két párt láthatólag máris megtalálta a hangot: szó sincs szerelmi házasságról, de tudjuk a feladatot, érezzük a közös felelősséget – hangoztatta mindhárom szónok, majd a rendpártiság megtestesítőjét, Tarlós Istvánt bírálta.

A miniszterelnök a "szabadságban megtestesülő szolidaritás" városának láttatta Budapestet, és a megkopott MSZP–SZDSZ házasság megújítására hívta liberális partnerét, példaként hozva a főváros és a kerületek ellentmondásos viszonyát. Előadása pátoszosra sikeredett. Talán ezért sem volt haszontalan a hallgatóságnak és a záróakkordként a színpadon felsorakozó kerületi polgármestereknek szóló üzenete: "Ne kételkedjetek!"  (MH)